Alapfogalmak

Neutrális helyzet

Az emberi testben az ízületi mozgások pontosan meghatározott tengelyek mentén jönnek létre, melyhez a pontos kiinduló helyzet (neutrális helyzet) ismerete is elengedhetetlen.

Neutrális helyzet amikor a test előre tekintve kétlábon áll, a tenyér a test felé tekint tehát az alkar pro-suppinatios középhelyzetben van. (Ez az Európai standard, angolszász területen neutrális helyzetben a tenyerek előre néznek.)

Arthrokinematika/Oszteokinematika

Az ízületekben létrejövő elmozdulás két komponensre bontható arthro- és osteokinematikai elmozdulásra. Az arthokinematikai mozgás az ízületi felszínek egymáson történő szabad szemmel nem látható és akaratlagosan létre nem hozható elmozdulását jelenti, mely mindig együtt jár a csontvégek elmozdulásával (osteokinematika) ezért ezeket járulékos (akcesszórikus) mozgásoknak nevezzük. Passzívan viszont létrehozhatók az arthrokinematikai elmozdulások, ezek viszont a manuálterápia tárgykörébe tartoznak.

A mozgások leírása egy nagyon összetett dolog, fontos annak a meghatározása, hogy mi mozdul el mihez képest. Ezek alapján a következő típusú elmozdulások jöhetnek létre:

  • Rotációs: a test vagy a szegmentum egy rögzített (fix) mechanikai tengely mentén mozdul el, aminek következménye egy ívmozgás
  • Transzláció: egy egyenes vonalú elmozdulás, mely lehet szabad szemmel látható vagy láthatatlan. A szemünk számára nem látható elmozdulás lehet távolodás (distractio), közeledés (compressio), vagy elcsúszás (translatio)
  • Összetett elmozdulás: az emberi mozgásokra leginkbb ez jellemző, itt a rotációs mozgások során az ízületi tengelyek eltolódhatnak, így transzlációs elemeket is tartalmaz

Konvex-konkáv stabály (Kaltenborn):

Ha a konvex felszín mozdul el a konkáv felszínen, akkor az arthrokinematikai csúszás és az osteokinematikai csontvég-elmozdulás iránya ellentétes.

Ha pedig a konkáv felszín mozog a konvexen akkor a járulékos csúszás és a csontvég elmozdulás iránya megegyezik.

Az arthrokinematikai mozgások típusai:

Gördülés (roll):

Ilyenkor az ízület felszínének egy pontja a másik felszín egy pontjával találkozik, melynek eredménye szögelfordulás a csontvégekben. A gördülés iránya mindig megegyezik a csontvég elmozdulásának az irányával.

Csúszás (slide/glide):

Az ízfelszín azonos pontja a másik ízfelszín egy mindig új pontjával találkozik. A csúszás iránya attól függ, hogy az elmozduló felszín konvex vagy konkáv. Tiszta csúszás akkor jönne létre, ha az ízfelszínek teljesen kongruensek lennének.

Forgás (spin):

Fix mechanikai tengely mentén létrejövő mozgás, az egyik ízfelszín rotációs elmozdulása a másikon

Compressio:

Az ízfelszínek transzkációs közeledése egymáshoz.

Distractio:

Az ízületi felszínek lineáris távolodása egymáshoz képest.

Ízületi helyzetek

Két típusú ízületi helyzetet különböztetünk meg, bár fokok és mozgásirányok szempontjából csak az egyik ad egy tényleges pozíciót. Ez pedig a zárt ízületi helyzet. Ebben a helyzetben az ízfelszínek a legkongruensebbek, szorosan összefekszenek, az ízületi tok és a szalagok a legfeszesebbek, nincs ízületi játék. Ennek az ellentéte a nyílt ízületi helyzet, mely nem egy meghatározott pozíció, hanem végül is minden, ami nem zárt. Van azonban egy kitüntetett pont, a nyugalmi helyzet, amikor az ízfelszínek a leglazábban illeszkednek, az ízületi tok és a szalagok lazasága a legnagyobb, ízületi játék van.

Mozgáspályák vizsgálata:

Két típusú mozgáspályát (Range Of Motion = ROM) különböztetünk meg, aktív (AROM) és passzív (PROM). A betegvizsgálat során fontos mindkettőnek, valamint az ízületi véghelyzetérzetnek az ismerete, meghatározása is.

AROM: a beteg hozza létre az ízületi elmozdulást, melyet a terapeuta megfigyel. Az aktív mozgás felvilágosítást ad a páciens ízületi mozgásairól, az izomerőről, a mozgáshoz való hozzáállásáról, koordinációjáról, arról, hogy okoz-e fájdalmat valami a mozgás során. Az aktív mozgás csökkenésének lehet az oka korlátozott ízületi funkció, izomgyengeség, fájdalom, az instrukció követési képtelenség,

PROM: a terapeuta, vizsgáló szakember által végzett mozgás/mozgatás, mely során felmérhető az ízületben létrejövő mozgás nagysága, mely általában nagyobb, mint az aktív mozgással elérhető maximum.  Ez abból adódik, hogy a mozgatás első végét jelentő funkcionális vég – az első szöveti feszülés után – az ízület még passzívan felülnyomható az anatómiai mozgáshatárig. Meghatározható a mozgás végén az ízületi véghelyzetérzet is melynek jelentős klinikai vonatkozásai vannak.

A szögmérés általános szabályai:

A szögmérő helyzete: a preferált pozíció az ízülettől lateralisan, a végtag felszíne felett kicsivel, de helyezhető az ízületi tetejére is enyhe bőr kontaktussal. Ebben az esetben viszont figyelni kell arra, hogy nagyobb ízületi duzzanat befolyásolhatja az eredményt.

Tengely, forgáspont: a szögmérő forgaspontját az ízületi mozgás tengelyére kell helyezni. Ehhez specifikus Csontos kiemelkedéseket vagy anatómia viszonyítási pontokat használunk, bár ebben az esetben ez nem mindig fogja a teljes mozgáspálya során reprezentálni a mozgás pontos tengelyét.

Stabil szár: a stacioner szár általában a fix proximális szegment tengelyével párhuzamos és/vagy egy távolabbi csontos kiemelkedés felé mutat.

Mobil szár: a mobil szár általában a mozgó distalis szegment tengelyével párhuzamos és/vagy egy távolabbi csontos kiemelkedés felé mutat.

A szögmérés általános szabályai:

Az izmok erejének meghatározására a legegyszerűbb és leginkább elterjedt metódus az ötfokozatú skálán való beosztás. Ez három faktoron alapul:

Bizonyíték az összehúzódásra: 0 az izomerő, ha semmilyen látható vagy tapintható izomösszehúzódás nem detektálható. 1-es ha van érezhető vagy látható összehúzódás, de nincs ízületi elmozdulás

Gravitáció, mint ellenállás: ha a szegmenst a teljes elérhető mozgáspályán végig tudjuk mozgatni a gravitáció kikapcsolásával (2-es izomerő), vagy a gravitációval szemben (3-as izomerő)

A manuális ellenállás mértéke: ha a szegmenst a teljes elérhető mozgáspályán végig tudjuk mozgatni a gravitáció ellenében, valamint közepes ellenállással szemben (4-es izomerő), vagy maximális ellenállással szemben (5-ös izomerő)

Több vizsgálat is azt találta, hogy a 3-as izomerő nem feltétlenül felel meg a normál izomerő 50%-nak, hanem attól jóval kevesebb. Néhány izom esetében ez csak 9%, másik izomok esetében is csak kevéssel több mint 30%. Ebből következően jóval nagyobb a távolság a 3-as és 5-ös izomerő fokozatai, mint a 0-s és 3-as fokozat között.

Share This